Vélemény
Egy könnyű szerelmes olvasmányt kerestem. Ez nem az volt. Ez annál sokkal komolyabb volt. Az egészben olyan élethűek voltak az érzelmek. Mindenhol ott lebegett az a nyomasztó érzés, hogy Baiyli nincs többé. Ez uralta a könyv elejét, de amikor megérkezik Joe, újra visszatér az élet, és olyan mintha Baily is boldog lenne.
Végig át lehetett érezni a szereplők fájadalmát, veszteségét:
- Len elveszíti a másik felét, a nővérét
- Toby elveszíti a mennyasszonyát és élete szerelmét
- Nagyi elveszíti az unakáját, akit lányaként szeretett
- Dagi bácsi elveszíti az unokahúgát, aki azért fontos volt számára
- Az olvasó elveszíti a külvilággal való kapcsolatát amíg elolvassa, mert belecsöppen ebbe a másik, különleges világba, ahol meghalt egy (szinte) a számára is fontos személy.
Amikot Joe meglátja Tobyt, Lennievel, és megharakszik a lányra, egyszerűen megsajnáltam mindenkit, mert Joe újra úgy érzi megcsalták, Toby tudja hogy mindent elrontott, Lennie pedig megint szerencsétlennek érzi magát. Viszont amikor kibékülnek, újra felrobban a világ. A temetőben pedig megnyugvásra talál mindenki. Szóval ez egy Szomorú-de-mégis -boldog-befejezés.
Azt hiszem a felsorolásokból lehet arra következtetni, hogy minden szereplőt megismerünk/megértünk/megszeretünk......
